Most olyan nagy üresség van bennem, de tudom ez sem tart örökké! Csak a jó dolgokat sokkal könnyebben éljük meg, a rosszra meg élénkebben emlékszünk. Legalábbis én nagyon tudok szenvedni, bár tisztában vagyok vele, hogy sokszor csak műproblémázok, teljesen feleslegesen. Gondolom így szeretném felhívni magamra a figyelmet! Akkor tegnap sikerült jól beosztani 86400 másodpercet?! Igen az élet túl rövid ahhoz hogy szarul éljük, és szar dolgokkal foglalkozzunk benne. Valahogy mégis ezt tesszük nap mint nap, és a szivárványokat sem vesszük már észre, pedig az is csak egy  pillanat műve. Nincs meg az emberekben már az az összetartozó érzés. Régen sokkal nehezebb volt szétmenni. Tudták, hogy jó lenne, ha együtt maradnának. Ma már a túlkínálat világát éljük. Sokkal több a lehetőség, ezáltal könnyebb továbblépni. Minden bizonnyal nem hiba ez, csak egyszerűen nem jó. És végül egy ilyen gyönyörű reggelen az utolsó napról is egy pár szó, szinte soha senki nem fogja tudni melyik az utolsó élettel töltött pár másodperce, (persze vannak kivételek, a halálraítélt, az öngyilkos) ezért talán felesleges ezen rágódni mennyi van vissza, és még mit is kell addig megtennünk, vagy miről maradunk le örökre a halál miatt?! Ha jól érezzük magunkat és jó az út amin járunk, akkor már tiszta szívvel, nyugodt lélekkel halhatunk meg... Remélem azért ma reggel felkeltél és mosolyogtál erre a csodálatosan szép színes világra!